Jó féléve is van már, hogy némiképp védelmembe vettem a transzszexuálisok ügyét, és kifejtettem véleményemet a téma kapcsán. Most azonban ismét fellángoltak a parázs viták, miután a kormánytöbbség megszavazta a nemváltás jogi elismerését tiltó javaslatot, ami a születési anyakönyvbe került biológiai nemet tekinti mérvadónak egy életen át.

Mindez úgy történhetett meg, hogy a magyar miniszterelnök ujját nem a kor ütőerére helyezte, hanem a beszűkült látóterű magyar valóságra. A beszűkült látóterű magyar valóság: a posztkádárista néplélek és mérhetetlenül avítt gondolkodás. A miniszterelnök az istenért sem menne ezzel szembe, ezért megtesz mindent, amit ez a néplélek kíván.

Az elutasítottsági mezőny egyik legrosszabb helyén áll hazánk az azonos neműekkel kapcsolatos kérdések megítélésében, tanúskodik erről egy tavalyi Eurostat felmérés. Az EU-ban nálunk utasítják el a leginkább azt, hogy a transznemű emberek identitásuknak megfelelő személyazonosító okmányt kapjanak, és hogy a hivatalos dokumentumokban egy harmadik lehetőség is legyen.

Érthető azonban, hogy a szexuális torzulások sok esetben undort, visszatetszést válthatnak ki a többségi társadalomból, de mint hordozói ennek a tehernek, ők ugyanúgy értékes embertársaink lehetnek, s ezért ezt kellene elsődlegesen alapul venni. Így sokszor a tudatlanság, az ismeretlen konzekvens elítélése, ignorálása szüli később az el nem fogadást. Előbb-utóbb a kultúra részévé kell tenni az idevonatkozó ismeretszerzést és befogadó készséget. Addig lesz ugyanis a szexualitás közügy, amíg a többségi társadalom javarészt előítéletes, diszkriminatív bármilyen, nemiségében eltört mássággal szemben. Amíg társadalmi konszenzus nem teremtődik meg, addig bizony az LMBTQ elsődleges eszköze a provokatív és a határokat feszegető akciók szervezése lesz mint egyetlen eszköz céljaik elérésében, ami képes lehet az érdektelenségre hatni.

Ki kell hangsúlyozni, hogy ez már nem csak a melegekről szól. A melegek harcát, az ellenünk évtizedeken át elkövetett jogsérelmeket minden józanul gondolkodó heteró megérthette, beláthatta, alkalomadtán még akár együtt is harcolhatott az oldalukon. Sok helyütt, felvilágosult társadalmakban sikerült a teljes jogegyenlőséget kivívniuk, és sok helyütt még nem. Emellett azt is látni kell, hogy ez már az LMBTQ ideje, amelyben benne van már legalább hetvenkét féle nemi identitás és az összes nemi orientációjában megtört egyén, akik a társadalmon belül olyan jogi környezetet kívánnak, amelyben megélhetik önmaguk tudati nemi azonosságát további sérülés nélkül.

Kétségtelen, hogy a nyugati civilizáció a végóráit éli. Ez az egész világ a fejetetejére állt, és még ha sokszor abszurd is, ami itt folyik, mégis ez a valóság, s ezzel előbb-utóbb a mindenkori magyar kormánynak is foglalkoznia kell. Egon Friedell kiváló meglátása szerint: „Egy új korszak nem akkor kezdődik, amikor egy nagy háború kitör vagy megszűnik, erős politikai változás indul meg, döntő területi változás indul meg, hanem amikor az emberi fajtának új változata lép színre.”

Íme, itt van az új embertípus: elnőiesedő férfiak, elférfiasodó nők, és nemiségükben megroppant transzszexuálisok. Az új embertípussal tehát minden másképp lesz. Nem mondom, hogy minőségében rosszabb vagy jobb, csak más. Ezzel a biztos tudással kellene a helyzetre válaszokat és megoldást adni. Csak jelenleg a honi mucsaiságra úgy száradt rá a feketekörmű tudatlanság és a vaskalapos bigottéra, mint hajótatra a guano. Bele sem merek gondolni, mekkora harc is lesz majd ezt feltörni…