Hetykén, elegáns öltönyökben tűrte, hogy a nap süsse az arcát, közben annyit mosolygott és csókolt, hogy egészen belefáradtak az arcizmai, elfelejtve mindazt, hogy jöhet idő néhány pillanat vagy év elteltével, amikor már nem süt úgy a nap, s nem ő lesz ennek az egészének az irányítója, bár még vakít…