A Joker folytatása kapcsán két, egymással homlokegyenest antagonisztikus ellentétben álló vélemény feszül egymásnak. Van egy szofisztikált lelkületű, értelmiségi nyünnyögés, miszerint zseniális, és van a másik, a tömegember röfögése, tudniillik, hogy szar.  A valóság azonban valahol kettő között található, és nem a tömegvéleménnyel való szembemenetel a legnagyobb bátorság, hanem beszélni a lényegről.

Az értelmiség a művészi megoldások finomhangolásait magasztalja, míg a tömegember épp ezért tolja el undorral, mert a musicalbe olvasztott dráma elrettenti, s a hentelés helyett ragacsos melankóliát kap a néző. Ma, a világon mindenütt, az értelmiség a leghevesebb és a leghangosabb, amely indulatot, a woke ideológia mentén csatornáznak át, elsősorban az autoriternek nevezett rendszerek elleni gyűlöletbe. Bár ezek a rendszerek működnek ma a legdemokratikusabban, szemben a nyugattal, melynek talmudista urai, az Agenda 2030 keretén belül, a totális ellenőrzés mellett, az európai állampolgárok teljes jogfosztásán és kisemmizésén dolgoznak, amit a bolsevista világdiktatúra jellemez. S mivel tudják, hogy vesztésre állnak minden fronton, egyetlen lehetőségük maradt: a káosz – ahol mindenki egyszerre áldozat és erőszaktevő. Ezért az elhülyült, tudatilag összekuszált tömegek egyetlen menedéke, s egyben a tehetetlen, magára maradt ember dühlevezető tevékenysége: ülni a fotelben, zabálni, s közben nézni a hentelést. Ez utóbbi igényt, bugyuta filmek garmadája elégíti ki, melyek az egyszeri megnézés után, kellően felejthető élményt nyújtanak. Kézenfekvő volt tehát, hogy Todd Phillips, e kiművelt brooklyni zsidó rendező, a filmművészet forradalmi megoldásait emeli be a Joker folytatásába, mely karakter önmagában véve is szimbolikus, amit csak metaforákkal lehet még szemléletesebben elbeszélni.

Joker figurája, a DC Comics által kiadott képregényekből vált ismertté. Bill Finger, a DC egyik alapítója és társa, Jerry Robinson találták ki közösen, miután Jerry, egy joker kártyalapot mutatott neki, felhívva a figyelmét A nevető ember című filmmusicalben szereplő főhős küllemére. Ezek ötvözetéből született meg Joker külső megjelenése, valamikor az 1930-as évek végén. A nevető ember Victor Hugo egyik legmegrázóbb regénye, melyben az elnyomottakra, az egymásnak feszülő társadalmi ellentétpárokra, és a morbid empátiahiányra hívja fel a figyelmet, hiszen ő maga is szabadkőműves volt, a Prieuré de Sion nagymestere, annak is a szelíd változatát képviselve, akiknek kiemelt feleadatuk volt a társadalmi anomáliáknak görbe tükröt állítani.

A zenés, éneklős, színpadon előadott pajkos mulatozást a diaszpóra zsidóság hozta Európába, s a mai, modern változata, a musical, a Broadwayen született meg, olyan kazár eredetű, Amerikába bevándorolt tehetségek révén, mint George Gershwin, Leonard Bernstein vagy Stephen Sondheim. A műfaj fejlődésével, populárissá válásával, nem csak a túlfűtött pajzán tartalom jelent meg az előadásokban, hanem a homoerotika és a biszexualitás perverz elegye is, ahogyan maga Sondheim mindig is nyíltan vállalta másságát.

A műfaj európai előképe az operett volt, mely elnevezés Mozarttól származik. Jellemzői a könnyűzenei betétekkel fűszerezett szerelmi történet, humoros elbeszélésben. Ebből fejlődött ki a szórakoztató színház, a kabaré, mely 19. század végén született meg Párizsban (Chat Noir), és innen terjedt el Európa számos nagyvárosaiban is. Az 1966-ban bemutatott, Cabaret című musical alapja az a Christopher Isherwood által írt, Isten veled, Berlin! (Goodbye to Berlin) regény, mely a szereplő bigott homoszexualitásan keresztül szemlélteti a náci párt felemelkedését a weimari köztársaságban. Az 1972-ben bemutatott, ugyanerre a címre hallgató film, Liza Minelli főszereplésével, nem csak a zsidó szármázasát titkoló hozományvadász életébe enged betekintést, hanem a szexuális élet édeshármasába is, mely a Ménage à trois néven vált híressé.

Ma már tudható, hogy Mozart is szabadkőműves volt, és a szigorú fogadalmak ellenére, a Varázsfuvola című darabjában olyan titkos, a szervezet valódi működéséről szóló információkat közölt, amelyek következményeként, az illuminátusok megmérgezték és halálát követően, jeltelen tömegsírba hantolták, csakhogy soha ne derülhessen fény a gyilkosságra. A temetésén senki nem volt jelen, holott a szabadkőművesek testvéri fogadalma erre kötelezte társait, mely szintén bizonyítja, hogy konspiráció áldozata lett, és nem ellenlábasa, Antonio Salieri keze volt a háttérben.

Az illuminátus rend modern változatát a művelt Moses Mendelssohn és a dúsgazdag bankár, Mayer Amschel Rothschild hívta újra életre Frankfurtban az Auróra páholy egyik gyűlésén, 1776 május 1-én.  Megbízva Adam Weishauptot, az alig 23 éves, ingolstadti egyetem jezsuita tanárát, feladatuk pedig a szabadkőművesség ellenőrzése mellett, a világhatalmi törekvések elérése, a pénzrendszer magánkézbe vételén keresztül. Az illuminátusok korai változatát a katolizált, szefárdi zsidók szervezték meg, Loyolai Szent Ignác vezetésével. A jezsuiták alapították az Alumbrados, vagyis a megvilágosodottak egyik rendjét.  A nevük a megvilágosodásra utal, a fény istenére, Lux Luciferre, aki sátánként, ördögként vált ismertté. Nem véletlen, hogy a zsidó-keresztény kultúrának csúfolt, valójában már tisztán judaizált civilizációnk, szinte minden egyes kulturális területét, keresztül-kasul áthatja, a kabbalából áthagyományozódott, sátánkultusz.

Akkor most jöjjön a film. Az első része a többszörösen abuzált, és ebből kifolyólag, traumatizált lélek születéséről szól - Arthur Fleckről, aki az élet minden területén áldozat. A második rész az átváltozás színtereit mutatja be, azon belül is a lelkiismeret felébredésével, a legfájdalmasabb vívódásokat, amelynek eredményeként a lemondást, a halált látja az egyetlen kiútnak, de végül meg fog születni az igazi Joker, vagyis az Antikrisztus, akit Lee hordoz a méhében. Joker mint szimbólum, többdimenziós, ezért nem csak a roncsolt lélek állomásait mutatja be, hanem görbe tükröt állít az emancipált nő posztmodern változatának is: ha nem válsz Jokerré (bálvánnyá), vagyis nem válsz a nő igényeinek megvalósítójává, akkor faképnél hagy, tehát elkerül a nőhöz való jutás méltósága. Ez a dramaturgiai baki rontotta el a filmet, mert nem lehetett, nem merték direktben tálalni azt a világot, amibe a civilizációnk menthetetlenül csúszik bele. Ezért kellett művészi megoldásokkal operálni, amit vagy ért valaki, vagy nem, de leginkább biztosan félre lesz magyarázva. Az élet ennél ugyanis sokkalta egyszerűbb.

Egy adott életen belül kétféle hermetikus átváltozás lehetséges a transzmutáció által. Az egyiket az alkímia írja le. Ez egy magasabb rendű, isteni művelet, lényege pedig az aranykészítés. Nem kémiai eljárással, hanem a lélek arannyá nemesítésével, azáltal, hogy az egyén önmaga fölé, önmaga egoitása fölé nő. Mindenki annyi aranyat képes a halálvonalon átvinni, amennyit önmagából csinált. Minden más elég.

A másik átváltozás a sátán, a gonosz munkája. Művelete a solve et coagula. Szétroncsol és összerak. A romlatlan emberi minőségből, egy alantasabb, tébolyult nívót rak össze. Mivel minden gyilkos, pszichopata, magas spektrumú nárcisztikus, korábban áldozat volt, így e kettő alacsony létállapot egymástól nem elválasztható. Az ideológiai megszállottság és a törzsi gondolkodás is ide tartozik. Ezek egymást vonzzák, kölcsönösen feltételezik. Az egyik a megrekedt lárvaállapot, a másik pedig a kikelt rovar. Ha az áldozattá roncsoltak és a gonosztevők tömegbe verődnek össze, akkor eljön a káosz és az anarchia világa. Ez az Antikrisztus megszületésének és felemelkedésének átmentei időszaka.

Erről kell szóljon a Joker következő epizódja. S ott viszont mindenki megkapja a magáét, amiben egyeltalán nem lesz köszönet…