Nagyon fontos leszögezni, hogy a nárcisztikust semmi sem villanyozza fel jobban annál, mint az általa kreált műbalhék. Ettől persze a 8-10 éves gyermek fejlettségi szintjén megrekedt kis lelkecskéje úgy érezheti, hogy ismét rivaldafénybe került. Illetve a karácsony által ellopott kontroll megint visszakerült a kezébe, ekképpen válva az ünnepeket agyonvágó gonosz kis Grinccsé. Azonban nárcisztikus Petikét a tanácsadók, az elmúlt hónapokban produkált figyelemfelkeltő akciói során elszenvedett népszerűségvesztése következtében, a lehető legnagyobb önmérsékletre intették. Ezért Petike önmagát az ünnepek idejére a szerető, gondoskodó családapa, valamint a hazájáért aggódó hazafi képére maszkírozta, aki előrehozott választásokról vízionál. Feltehetőleg ez lesz az elkövetkezendő hónapok nagy mantrája is. S amikor majd dalra fakad, akkor is ezt fogja papagájszerűén ismételgetni. Ebben a pózban nagy segítségére van a pszichopatákra oly jellemző rideg empátia. Sam Vaknin professzor szerint, a széles körben hangoztatott nézettekkel szemben, a nárcisztikusok és a pszichopaták nagyon is empatikusak. Sőt, hiperempatikusak, akik röntgenszemeikkel képesek ráhangolódni áldozataik legapróbb jeleire is. Ezt a képességüket is a személyes haszonszerzésre használják, ami csupán az egyik fegyvernem arzenáljukban.  

A helyzet az, hogy nárcisztikus Petike még nem politikai, hanem egyelőre potens médiatényező, mely újfajta kihívások elé állította a regnáló kormányt. Elég csak nemzetközi viszonylatban körbe tekinteni, rögtön látható, hogy a mai választásokat a különböző közösségi platformokon finanszírozott hirdetésekben, valamint mesterségesen előre sorolt reklámcikkeken keresztül nyernek meg. A mi szocipátiás figuránk is így született, akit Pressman elvtárs boszorkánykonyhájában főzték ki, nem kevés pénzből, ráültetve a kegyelmi botrány körül kialakult protest hangulatra. Ezért is válhatott közismertté, hiszen a botrány keltette populista médiahájp a társadalom minden szegmensébe eljuttatta a hírét. Ezt a terméket bálványozta körbe egy olyan rajongótábor, akiket egy nagyobb és egy kisebb csoportra lehet osztani, s akiket a lefegyverző butaság és a gyűlölet tart csak egyben.

A legfontosabb erkölcsi próbatétel, hogy tud-e az ember megbízható maradni, mert a bizalom nagyon fontos dolog az embereknél. Azonban ennek a virtuális pártnak az elnöke rendkívül megbízhatatlan, aki nem csak szemrebbenés nélkül menekül ordas hazugságokba, hanem egy végtelenül kártékony, személyiségzavaros roncsember is, és akinek a hatalomba kerülése garancia lehet a totális káosz eljövetelére. Ettől természetesen csak a mindig fennhéjázó, sértett, áruló értelmiség szűk köre őrül felettébb, akikből csupán a luciferi rombolhatnék árad, a kabbalista Puzsértól a három dühös bolsevik kancsón át egészen a Hang teljes szerkesztőségéig bezárólag. S a legszebb, hogy ezek lesznek a legjobban elkeseredve, miután mégis hatalomba kerül emberük, és mégsem a terveik szerint alakulnak majd a dolgok, sőt, sokkalta elviselhetetlenebb helyzet áll elő. A követők népesebb része viszont egy nagy buborékba zárt tábor, amit primitív igazságok alapján megkonstruált vélemények tartanak egyben, s nem tűrnek semmilyen kritikát messiásukkal szemben. Ez a tömeg ömlött ki a Tiszaszipivel, éppen úgy mint a jakobinusok idején az eldugult latrina.

Petike eddigi eredményeit tekintve, nem tudott túllépni a parasztvakitásnak ható, alattomos lózungokon, valamint a brüsszeli globalista elit előtt csúszó-mászó lábtörlőmentalitáson, ami garancia arra, hogy az eddigieknél rosszabb, hátrányosabb helyzetbe taszítsa hazánkat. Ugyanis le kell végre szögezni, hogy ennek a mai nyugatnak, az amerikai hitelpénzhegemón megőrzése érdekében, a szó legszorosabban vett értelmében, potenciálisan feláldozható területe lett Magyarország! Efelől semmilyen kétség nem lehet. Ezért ennek a hitvány elitnek elemi érdeke, hogy a számara megfelelő, vele mindenben lojálisan eljáró kormánya legyen hazánknak, akiken keresztül öngyilkosságba taszíthatják ezt az amúgy is sokszorosan megvert nemzetet.

Legutóbb az óbudai gyermekotthon előtt tartott provokatív akciója során sült fel a Petike. Nagyon helyesen nem engedték be az intézménybe ájtatoskodni, hiszen az öncélú düh levezetése a gumiszobák bezártságába tartozik, ahová nárcisztikus Petike való, s nem pedig a gyámhivatalnokok arcába. Tényleg semmi nem motiválja őt, mint a politikai hisztériakeltés, amiből kétes értékű politikai tőkét igyekszik kovácsolni. S nem rendelkezik olyan széleskörű rálátással, szakmai felkészültséggel, mely ahhoz szükséges, amivel kimondja végre azt az egyszerű igazságot, politikai oldalaktól függetlenül, hogy a nyugati civilizáció deviáns feslettsége a teljes elitet érinti, azonban a mocsok legjava mégis a globalista értelmiség arcába fröccsen, tekintettel az érintettségükre, s ami a fókuszt, vagyis a figyelmet, amely a nárcisztikusok legfőbb üzemanyaga, elterelte őróla. Innen az ötlet, ami nárcisztikus Petikét a gyermekvédelemért aggódó honatya hamis élharcosává tette.  

Tehát a sokat támadott, határozott menczeri fellépés - minden sutasága ellenére - teljesen adekvát volt, annál is inkább, mert a gyermekvédelmi ügyet, melyben a ballib holdudvar pedofíliás celebragadozói érintettek leginkább, nem kellene politikai haszonszerzés témájává silányítani, ahogyan teszi ezt mostanság Petike. Másfelől az sem teljesen világos, hogy miért kellene leváltani a jelenlegi félautoriter rendszert egy egyszemélyi autoriter rendszerre, ahol a messiáson kívül senki más nem szólalhat meg, mert állítólag agyhalottak és persze a követőiknek meg büdös a szájuk? Ezért a jövőben akárhová is megy, hagyni kell hadd standupoljon, hiszen ezek a vérlázítóan hamis szereplések fogják a valódi hipokrita mivoltát megmutatni. Ha pedig bármilyen vonatkozásban áthágja a jog által adott keretrendszert, akkor viszont ellentmondást nem tűrő hangon le kell állítani! Ebben a helyzetben lehull az álarc róla, elönti az agyát a nárcisztikus düh. Ilyenkor átmegy egy kontrollját vesztett dühös kismalacba, és vöröslő fejjel beleüvölt az ember arcába, éppen úgy, ahogyan a védtelen női áldozataival csinálja a négy fal között. Ekkor kell a médiának résen lennie és megörökíteni az eltorzult arcot, mert minden nárci kollapszusa csak a megszégyenülés által érhető el!