A jobboldali propagandamédia által véleményburokba zárt milliós szekta még egy darabka ideig magyarázza a magyarázhatatlant, szövögeti még a legelvetemültebb összeesküvéseiket a gonosz, vérszomjas kommunistákról, pontosan úgy, mint akiknek elvették a józan eszét és ép erkölcsi érzékét - természetesen a keresztényi ájtatosság álcájába burkolózva. Jövő tavasszal azonban a kijózanodás pillanatai következhetnek. A szekta mélyén élő agymosott szerencsétlenek hirtelen szembetalálkoznak a valósággal, amikor az inga visszaleng.

A helyzet mégis paradox: a kormány népszerűségvesztése nem a járvány nyomában járó gazdasági válságra adott hibás válaszok és intézkedések, vagy a helytelen járványkezelés okozhatja, hanem az idiotizmusig hergelt közbeszéd, a végtelenül ostoba és múltba forduló sérelmi politizálás, melynek hátterében vértlázító véleménypribékek állnak. Mindez könnyen okozhat elemi erejű meglepetést. Előre hát a tribalizmus útján, mert csak az mozgósít igazán!

A kormány, mely intézkedésiben nem, csak hangzatos mondásaiban nemzeti; egy végtelenül arrogáns, leginkább neoliberális gazdaságpolitikát folytat, ezen belül is Orbán Viktor személyes torzkarakterének, cinikusságának fogja. A miniszterelnök kiválóan vette át a törzsi logika mentén irányított identitáspolitikát, amely aláássa a demokratikus rendszereket és zárójelbe teszi a valóságot, hogy még véletlenül se lehessen valós problémákkal foglalkozni, azokra érdemi, értelmes megoldást adni. Valami végleg eltört, és már senki nem tudja vagy akarja a dolgokat rendbe hozni. Éppen ezért kell az identitáspolitika örvén a társadalom tagjait, a techcégek vagy a politika szolgálatába állított médiák által egy zavarosan gondolkodó, végtelenül elfogult, gyűlölettől eltorzult állapotba hergelni. 

Illúzióink azonban nem lehetnek. A jobboldali neoliberális gazdaságpolitika berendezkedett, mely évtizedekre konzerválja a változatlanságot. Az egyik oldal hűbéri rendszere a hazai oligarchákat szolgálja ki, a másiké pedig a globális nagytőkét. Így akárki is kerül a jövőben hatalomra, ebből a levesből kell már főznie. Nagy kérdés, hogy eljön-e az a politikusi generáció, aki képes lesz a valódi rendszerkritikára és visszatér a baloldali programok megvalósításához. Marad addig a politika által gerjesztett hamis, törzsi gondolkodás, a folyton hergelő és provokáló alja stílus, melynek méregmagjai kiváló táptalajra hullnak, mely úgy tűnik, igen nagy népszerűségnek örvend, és persze a politikai paletta mindkét nagy oldalán éppúgy jelen van, kivétel nélkül.

Az a rossz hírem van, hogy a tisztességes, ép erkölcsű felelős polgári attitűd, néhány szélmalomharcot folytató kivételtől eltekintve, éppen eltűnő félben van, s a Vízöntő-kor most termeli ki tömegesen az emberi nem új fajtáját, melynek semmi tartása nincs, erőtlen, nőnek férfias, férfinak nőies, ezért magányos, pótcselekvésekbe menekülő unatkozó tömegember. Ezért nem lehet arra az elcsépelt, ezerszer hangoztatott félmondatra várni, miszerint egy kormányváltáshoz márpedig először ellenzékváltásra lenne szükség, mert nincsen más ellenzék, nekik kell most megmutatniuk, még ha némelyek súlyos hibákat is követtek el, hogy képesek-e azokat revideálni. Minden emberben ott van a képesség önmaga gyarlóságainak meghaladására, ha úgy tetszik, a lelki fejlődésre, ezért nem szabad felülni a hazug perkoncepcióknak.

Még egy kis ideig Habony Árpi adja itt a jobbnál-jobb tanácsait. Az örök tanácsadó. Akinek soha, sehová nem kellett meghívó, mégis ott van mindenütt. Előkelő szalonok pózőre ő, mint mindnyájan ebben a velejéig romlott rendszerben, kinek beszakadt hátán drága bőrzakó feszül, kezében elválaszthatatlan luxusbőrönd fityeg, magabiztos mosolyoffenzívát zúdít szerteszét, őszített, középre fésült kakastaréj hajjal.

Ki tudja, meddig még? Mert az inga egyszer csak visszaleng…