2020. március 29. 22:18 - Tibor Tury

Karanténok idején

A kedvedért a facebook-ról is lejönnék, ha azt szeretnéd...

bloody_eye.JPG

Csak hánykolódom, mióta lefeküdtem. Álmomban is veled beszélgetek tovább. Itt legalább nagy nehezen kimondod, hogy nem zártad le teljesen, és nem tudod, mi lesz - közben a tenyeredbe temeted az arcodat néha, mert a helyzet neked sem könnyű. Reggelente letörten ébredek a valóság lesújtóan kiábrándító érzésével. Úgy érzem, nem voltál velem boldog, tovább akarsz lépni, és el akarsz felejteni végleg. A szívemben kést forgatsz…

Továbbra is szeretlek nagyon és vakon hiszek a kettőnk közös jövőjében, de te végérvényesen le akarod zárni a kapcsolatunkat. Újra meg újra. Nagyon fájt, mikor azt mondtad, mindig csak én erősködök, te pedig már nem akarod. Néha még erőszakosnak is neveztél, miközben nem vagyok ilyen, főleg a szerelemben nem. Legbelül erősen érzem, hogy együtt kellene lennünk, de te valamiért nagyon ellenállsz most… Az utolsó találkozónkon minden kudarcért engem hibáztattál, s ez fájt a legjobban.

Tudom, hogy rám van szükséged. Hidd el, meg tudnám neked adni azt, amire vágysz, mert erős vagyok, és neked pont egy ilyen erős nőre van szükséged - főleg ebben a válságos, kilátástalan helyzetben. Sajnos azt is tudom, hogy a szex hiányával rontottam el sok mindent. De hidd el, nekem is nagyon hiányzott a közelséged. Én most is szenvedélyes vagyok, csak sokszor te sem kezdeményeztél… Gondolj csak bele, azért azt észrevettem volna, ha közeledsz, én meg mindig visszautasítalak, de ilyen nem sok volt… Bennem nem is él olyan emlék, hogy annyit akartad, én meg eltoltalak. Benned igen?

Az elején sokkal toleránsabb voltál, de közben meg szenvedtél? Miért nem mondtál sokáig semmit? Ha sosem hittél, ha sosem tudtál bízni igazán a kapcsolatunkban, akkor miért nem küldtél el már korábban? Könnyebb lett volna, mint ennyi idő után. Csak húztuk egymás idejét…

Nagyon különleges vagy számomra, egy különleges kapoccsal. Messziről is érzem a lelked - ez nem vicc! S most majd meg kell tanulnom a hiányoddal létezni. Mindenkinek meg kell tanulnia valamikor… Levegőt venni. Ezt felejtjük el mindig: lélegezni. S közben elunjuk magunkat; görgetjük csak a telefonon a híreket, s már mindenki szakértő és a vírusról beszél, és legfőképp a számokról, hogy akkor most mennyi is az annyi… Bele lehet ebbe őrülni!

Úgy gondolom, a túlzott érzékenységeddel nagyban hozzájárultál ahhoz, hogy idáig jussunk. És persze mindez pont most, a járvány idejére csúcsosodott ki egészen. Kicsit olyan érzésem is van, mintha valaki tolná elénk az akadályokat, közben kíváncsian figyeli, mennyit bírunk még ki, vagy mikor adjuk már fel... Kezdetben is furcsa volt, agyaltam is rajta sokat, mert ilyen érzékenységgel azelőtt még nem találkoztam. Csak tudod, mi a baj? Az, hogy én még érzékenyebb vagyok, még ha ez nem is látszik rajtam! De valahogy ezzel kevésbé törődtél. Kívülről mást gondolnak rólam az emberek; sokak szemében keménynek tűnök, pedig nagyon érzékeny a lelkem, és mindent a szívemre veszek, ezt tudnod kéne! Engem belülről is simogatni kell…

Pont akkor veszed el kettőnktől a boldogság lehetőségét, amikor a helyzet okán, a kényszerű karantén összezártságában a legjobban kifejezhetnénk azt. Legutóbb mondtam is: igazad van, legyen meg az akaratod, legyen két hét szünet – én arra fogadtam, nem bírod majd… Persze belementem, mert addigra pont kiderült volna, hogy mindent rosszul gondolsz. Meglepődtél volna, mennyire át tudnám adni neked magamat, és eloszlatnék benned minden kételyt. Láthatnád, milyen meghitt hangulatot tudnék teremteni nálad a kuckódban, amiket már előre elterveztem. A kedvedért a facebook-ról is lejönnék, ha azt szeretnéd. Úgyis unom már a sok félelemkeltő fake news-t - csak ideges leszek tőle.

Sajnos úgy tűnik, elbuktam a fogadást… Tényleg nyugodtabb vagy most nélkülem, és nyugodtabban tudsz aludni? De akkor miért jöttél el a lakásomig a kijárási korlátozás ellenére?

Talán jobb lett volna, ha nem is látsz többé…

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://deniro.blog.hu/api/trackback/id/tr4515570638

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása