Bevallom, a hatalmas izmok röpképtelenné tettek. Mára egyre kevésbe érint meg a kormány által forszírozott fészekrakó ösztön. Szárnyaszegett griffmadárként vergődök csak, miközben kiguvadt szemű rokonok marnak a húsomba szüntelen. Abból a combhúsból lakmároznak, amivel a griffet etetném, hogy legyen elég erőm fölrepülni az alvilágból…

Mindez rettenetes fájdalmakkal jár. S a fájdalom, pláne ha szervi, a legkevésbé sem tréfadolog. De most felcsillant a reménysugár, mely némiképp oldhatná ezt a fájdalmat, mert a 2007 óta tartó rémálmom szertefoszlott egy bejelentés okán: újra vénykötelesség nélkül kapható az Algopyrin!

Töredelmesen meg kell még vallanom, hogy ez a kedvenc fájdalomcsillapítóm. Lapos, áramvonalas alakja nem csak könnyen lenyelhetővé teszi, de a mindenféle fájdalomra ható ígéretet is sugallja, amit csak fokoz a hófehérsége. Egyben ötvözi a vitamintabletták otthonos, játékos megjelenését és az orvosi rendelők patyolat tiszta hangulatát. Ízre nem valami kellemes, ám a doboza szép szögletesre sikeredett. A tabletták közepén futó kis mélyedés pedig a gyógyszerhasználó iránti bizalomról tanúskodik: oszd be magad, s meglásd, a fájdalmadhoz mért hatása nem marad el! Mi ez, ha nem a polgárok szellemi nagykorúságába vetett hit színtiszta jelképe? 

Állítólag a döntést amúgy egy lelkes és jogosult polgár kérelmére vizsgálták felül a szakhatóságok. S láss csudát, nem találtak a hatóanyagával (metamizol) szemben semmiféle korlátozó, vénykötelességi kritériumot. Ehhez azonban nem kellet más, csak a várakozásokkal telt, röpke tizenhárom év és egy lelkes polgár ügybuzgósága…

Rám senki sem mondhatja, hogy csak és kizárólag az unalmas, ízetlen, a rendkívül minimalista gyógyszerek megszállottja vagyok, ugyanis másik nagy szenvedélyem a forró vízben feloldható italporok nyakló nélküli fogyasztása, a maguk pezsgő, citromos, expresszionista stílusával…

Ez már persze egy másik mese lenne, csak nehogy időközben az italporokat is vénykötelessé tegyék, mert abba bizton belehalok…