Azt már megszokhattuk a magyar kormánytól, hogy nem röstell darázsfészkekbe nyúlkálni, tabukat döntögetni, népszerűtlen ügyek élére állni (internetadó, vasárnapi boltbezárás, túlóratörvény), melyekkel könnyedén tematizálhatja a közbeszédet, ezáltal generálva kellő idegeskedést a függetlenobjektív, balos-libsi propagandasajtónak. Ezzel mintegy a defenzív helyzetből offenzívvá lép elő, s ez akkor is becsülendő, ha sokszor a legelviselhetetlenebb Fidesz-korifeust állítja az aktuális ügy élére.

A fiatalok körében egyre népszerűtlenebb kormánykoalíció kétségbeesett marketing-és trollpolitikával igyekszik semlegesíteni a rohamléptékben csökkenő támogatottságát. Ezért olykor igen nagy árat is megfizetnek, s ezért az árért természetesen már semmi sem drága. 

Simán kineveznek helyettes államtitkárnak egy joghallgató, a diplomáját még meg nem szerzett, ám de roppant csinos, 22 éves hölgyeményt, sőt még az idevonatkozó szabályozást is átírják. Imigyen marketingelve a kormány fiatalok melletti kiállását. Ha kell, akkor a magyar kulturális életet odadobják a polgárháborúk gyűlölettől sistergő martalékának. Így a hazai #metoo mesterségesen generált ügyein felbátorodva, sebtében módosítják a kulturális törvényt, nem kevés jelentékeny és jelentős színészek, illetve Karácsony főpolgármester sikoltozásával karöltve. Az állam képmutató álláspontja szerint a módosított törvény csupán ennyit kér: legyen beleszólása abba, hogy az adófizetők pénzét mire költik el.

Kristálytisztán látszik, hogy a hatalmon lévők milyen jól elsajátították az elsősorban bal-és liberális oldalon megszokott arcátlan trollpolitikát.  Nyílván a mi #metoo-nk nem olyan, mint a nyugati, „egy kicsit sárga, egy kicsit savanyú, de legalább a miénk”. Mindenesetre felettébb érdekes, hogy sorra jönnek a legcifrább ügyek, amelyben rendre a ballib oldal csontvázszekrényéből hullnak ki a zaklatók, pedig még csak kampányidőszak sincs. Akkor meg minek? Akkor ez már annak a bosszúhadjáratnak a része, amit még Bayer Zsolt volt oly kedves beígérni az egyik showjában?  Mert a szenny most rendre a baloldali kurzusra fröccsen…   

Meg kell jegyezni, ahogyan a PC-őrület nyakörvén megjelent a hazug áldozati póz, ahol a származás menlevele felmentést, valamint a rasszizmus vádja bárkire lesújtó ostorként jelenhetett meg, éppen úgy gyűrűzik a #metoo-ra a kilövendő „nagyvad” tökéletes és teljes megsemmisítésének potenciálja. Tehát kétélű fegyver ez, ahol könnyedén az áldozati pózban tetszeleghet maga a likvidátor. 

A színházi élet megtisztulása sajnos nem remélhető sem a törvénymódosítás, sem pedig a kiprovokált botrányok ürügyén, mert ez a probléma nem színház-specifikus. Ugyanis ez minden intézményben jelen lehet, ahol a vezetők a hatalmukkal visszaélve erőszakot tesznek a kiszolgáltatott beosztottakon.

Annyit talán mégis elérték, hogy elkezdődhet végre a valós társadalmi diskurzus egy nagyon is létező, sokak életét megkeserítő problémakörről. Azonban ingoványos és veszélyes terep ez. Persze kívánatos volna a politika teljes vagy részleges kivonulása a kulturális életből, de azzal kell számolni, ez sosem fog megvalósulni, így mindig igaz lesz, hogy aki fizet, az röcögtet…