Látja az Úr a lelkemet, ezért megtehetem, hogy ne mondjak semmi olyat, amiből baj lehet. Inkább csak körbeírom a forró kását.

A lelkész mindig ezzel zárta a mondandóját: ne pazaroljátok időtöket hiábavalóságokra!  Egymásra néztünk és egyetértően bólogattunk, mint akik életre szóló tanítást kaptak. Majd szétsodort bennünket a nagyvilág kóbor szele. Mi meg minden erőnkkel nekiláttunk hiábavalóságokkal bíbelődni...

A Vajna-üstökös nem ilyen volt. A semmiből előtűnve valósította meg az amerikai álmot. Ezt leginkább úgy érte el, mikor már mindenki azt mondta egy ügyre, hogy az lehetetlen, akkor ő megvalósította. De nem is ez volt a legfontosabb erénye, hanem a hatalmas szíve, amely mindig ott segített, ahol szükség volt éppen, s a szíve alatt elsődleges helyen a tengerentúlra szakadt hazánkfiainak sorsa helyezkedett el.

Ahogyan a mindenkori középosztály mindig kozmopolitává válik, úgy nem tudott ő az lenni. Még súlyos betegségekkel küzdve is – jó hazafiként - a legfontosabbnak a magyar ügyet tekintette. Lehetett volna akár igazodási pont is, hiszen tájékozottsága, műveltsége, eredményei kimagaslóak voltak, de kiátkozta és módszeresen karaktergyilkolta a hazai liberális-network, s annak nemzetallergiás sajtója.  Persze, ha igazságosak akarunk lenni, akkor ebben jócskán szolgáltatott ürügyet a nő is.

És milyen is ez nő? Hát, olyan, amilyen. Mindenesetre különös anyagból vagyon gyúrva... Nem lehet ilyenkor szem elől téveszteni azt a nem elhanyagolható tényt, miszerint mindig eljön a férfiember életében az az idő, amikor már nem kell annyi atomot lekötni. S legtöbbször elég egy szerető kéz, amelybe belekapaszkodhat az útja vége felé elő vándor...

S ennyi, és nem volt több. Minden más az újgazdagok felelőtlen és rettenetesen infantilis életének a majmolásában ki is merült. Mostani interjúi, végtelenül kínos nyilatkozatai inkább szólnak az önsajnálatról, mintsem a valódi gyászról...

Fél éve is van már annak, hogy elment az üstökös, s talán sosem bukkan fel hozzá hasonló. Fénycsóvája villanófényében hamvadó szivarvég, szétzabrált vagyon és a hervadó virág tűnik tova…

Béke poraira.