Végül is lehetett volna úgy, hogy Weber Nagyúr, rögtön a megérkezését követően, ellátogat a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre, ahol a Makovecz Imre és társai által tervezett csodás épületek megtekintése után, kötetlen beszélgetésen vesz részt az egyetem rektorával.

A beszélgetés során ígéretet tesz arra vonatkozóan, hogy az elkalandozott pártszövetséget visszavezeti a konzervatív és a keresztény-demokrata értékrendhez.

Hangsúlyozza: a legfőbb feladatának tekinti, az Európai Bizottsága elnöki posztjának elfoglalása után, a migrációt támogató és a nemzeti önrendelkezést lebontó, sorosista ügynökök eltávolítását az EPP-ből. Egyben felhívja a figyelmet az európai közösségre fenekedő veszélyekre; megígéri, hogy az elkövetkezendő években hiteles és valóságos válaszokat fognak adni ezekkel kapcsolatban, különben az európai kultúrának végleg búcsút inthetünk. Fatális tévedésnek tartja azt a káros folyamatot, miszerint az Európai Unió egész történetét a kezdetektől fogva egyetlen végcél határozza meg: Európa egységesülése az Amerikai Egyesült Államok mintájára. Vagyis, az uniót kezdetektől irányító nyugat-európai és globális elitek jól körülírható, eltökélt szándéka az Európai Egyesült Államok létrehozása, amely egyben egy új, globális világrend egyik legfontosabb bázisa lenne. Szívből gratulált azoknak, jelesül a magyar miniszterelnöknek és a lengyeleknek, akik ennek az ördögi tervnek a megvalósítását akadályozzák!

Nevezett Nagyúr tehetett volna amúgy a fentebb vázoltak szerint is, és az sokkalta tisztességesebb, a modern európaisághoz méltóbb magatartás lett volna. Természetesen nem így történt, mert jelen állás szerint az EPP, a brutális balratolódásával, a vesztébe rohan. Ebben a bukásban olyan jelentéktelen, ügyetlen és tesze-tosza figurák vesznek részt, mint Weber Nagyúr, aki pontosan úgy tett, ahogyan az Uralkodó megparancsolta neki.

Elment előbb a CEU-ra, ahol találkozott a Soros-egyetem rektorával – ezzel mintegy jelezvén, hogy egy marginális ügy előrébb való, mint sorsdöntő ügyekben egyeztetni a magyar miniszterelnökkel! Majd délután, az alávaló és sunyi, zárt ajtók mögötti megbeszélés után, ellátogatott a Dohány utcai zsinagógába is. Az épület előtt, valamint az zsinagógában tartott sajtótájékoztatót, ahol az összes kötelező PC lózung felmondása után, a találkozón elhangzottakról érdemben egy szót sem ejtett - majd egy óvatlan pillanatban lekapta a szél a kipát a feje búbjáról, és a Jóisten ekkor felkacagott odafenn....  Végül kezet rázott és lapogatták egymás vállát a MAZSIHISZ elnökével.

S ezzel minden kétséget eloszlatott afelől, hogy kik is valójában a Néppárt valódi szövetségesei…

Most jött el az a pont, ahol már nem lehet meghátrálni és nincs megalkuvás, nincs több kompromisszum! Ha távozni kell a szocialista-liberális Néppártból, akkor menni kell!

Sajnos más választás úgy sincs már…