Mondok népszerűtlent: elfogultnak lenni jó. Például azért, mert ha ez találkozik a befektetők piaci igényeivel, akkor az újságíró biztos egzisztenciára számíthat a lapnál. De mi van akkor, ha változik a befektetők és tulajdonosok köre, akkor az elfogult alkalmazottak mennek a levesbe, a többiek, akik az elfogultságon kívül, hovatovább szakmának és hivatásnak tartják a hírgyártást, azok feltehetőleg maradnak. Persze, ha jól meggondoljuk, az újságíró is olyan, mint a kurva, addig boldog és elégedett, amíg viszik és fizetik a bérét... És ha még ezek után bárkinek is kétsége támadna afelől, hogy létezik a médiapiacon független és szabad sajtó, akkor az nem tudja mit beszél, vagy pedig a saját pecsenyéjét sütögeti. Maradjunk annyiban, hogy az összes piaci szereplő egy nagy játéknak a részese, és akkor jár el az egyszeri érdeklő tisztességesen, ha egy jót nevet ezen az egészén.

Mielőtt még bárki belekeseredne a sajtószabadságért vívott értelmetlen harcba és az ezzel kapcsolatos tökéletesen felesleges tüntetéssorozatba, álljon meg egy pillanatra, lépjen egyet hátra és kezdjen el végre józanul gondolkodni. Aki ugyanis a politikával foglalkozik, annak némiképp látnia kell a színfalak mögé is. Itt semmi sem történik véletlenül. Akik pedig kimentek tüntetni, csak az orrukig látnak - vagy még addig sem.

Abban sem vagyok teljesen biztos, hogy akik most nagy dirrel-durral felálltak az Index szerkesztőségében, azok nem egy jól megkoreografált forgatókönyv szerint mondtak-e fel? De legyünk mégis jóhiszeműek. S akkor bizony itt egy Indexes belharc foszlányai bontakoznak ki. 

Részemről nagy tisztelet illeti azokat, akik egy fontos ügy vagy személy melletti kiállásban képesek utcára menni, vagy éppen megélhetésüket sutba vágva, vélt igazukat ekképpen bizonygatják. Főleg a jelenlegi, második hullámos helyzetben, amikor mindent körbeölel a bizonytalanság, még inkább igaz. Az Indexben történtek esetében azonban nagyon is kilóg a lóláb.

Ha bárki azt gondolná, hogy a szabadság Indexes szigetének tönkretételéhez a magyar miniszterelnöknek bármi érdeke fűződne, az egész egyszerűen nem ismeri a politikát és csak a saját hülye rádióját hallgatja. Ezzel bizony a saját maga fejére gyűjtene súlyos parazsat, főleg hogy a jogállamiságról folytatott uniós csúcson épp csak vigaszágon győzedelmeskedett, ami ebben az esetben eléggé abszurd lenne.

Beszédes viszont Bodolai oldalán megjelenő, egykori MSZP közeli Szombathy Pál és a Gyurcsány-kormány időszakából jól ismert rádiós, Sztankóczy András. Olybá tűnik, hogy egyfajta ellenforradalmi fordulat játszódik le a lap berkein belül, melynek során az újbalos vonalat felváltja a régi, egyre erősödő DK-s nyomulás. Erre játszik rá a 444 és 24 szerkesztői által képviselt hozzáállás, akik ugyan sajnálkozásuknak adnak hangot, ám rögtön bejelentkeztek szellemi örökösnek. Ezek után az egész ügy ódiumát rányomjak Orbánra, és a jogállamiság eltiprása örvén leszerveznek egy kisebb puccsot. A legfrissebb hírek szerint már Szombathy és Sztankóczy is a felmondását fontolgatja, így a szerepük feltehetőleg csupán a nyúl bokorból történő kiugrasztására korlátozódik.

Teljes az összpontosítás és tökéletes az időzítés. DKlára Bodolaival tárgyal; a Momentumosok a Jobbikkal karöltve percek alatt tömegeket mozgósítanak, akik gyűlölettől eltorzult arccal meghasadnak egy kreált ügy kapcsán; hirtelen felmond közel 80 ember, persze a nyugati sajtó megfelelő orgánumai és az EU prominensei már mindent tudnak; Jourová már a kezeit tördeli a kimerült aggódástól; a Politico összecsinálja magát a gyönyörtől, és a sajtószabadság földbe tiprását vizionálja. Minden adott tehát egy jó kis ellenlépéshez Orbán uniós sikereit semlegesítendő. 

Aggodalomra azonban semmik ok, mert a Media1 több forrásból is úgy értesült, hogy már toborozzák a megüresedett helyekre a kollégákat. És hogy mi lesz az exindexesekkel, arra nyilván Fegyőréknek bizonyosan vannak már elképzeléseik...