Előfordul olykor, hogy folytatásban írok, de azok mindig szerves egységben állnak egymással, s egy jól meghatározott tematika mentén fűzhetők fel egy szálra. Most rendhagyó módon azonban kiléptek ebből, s a címválasztás csupán a figyelemfelkeltés és a szórakoztatás egy különös formájának az elegye, ahol nem is transz, hanem meleg, ámde rendkívül tehetségesés, szórakoztató személyről lesz szó.

A feleségem tévékapcsolgatás közben sosem talál magának való műsort, én meg csak nyomok kettőt a távkapcsolón és mindjárt érdekességbe botlok, s ott hever a téma a lábaim előtt. Így futottam bele Ábel Anitáék által vezetett NőComment című műsorba, melynek meghívott vendége Kajdi Csaba, modellügynökség vezető és bohém életművész volt. A vendég, aki Cyla néven híresült el szakmai körökben, rögtön magához ragadta a szót, és azt nem is óhajtotta átadni a műsorvezető hölgyeknek. Úgy érezhette, eljött az ő ideje, végre a figyelem középpontjába került, s ez a helyzet jól is állt exrovertált énjének, ebben kedvére fürdőzött. Dőlt belőle a sztori, vicces és szókimondó stílusban, eközben izgett-mozgott, hevesen gesztikulált, s olykor bevitt egy-egy, apró szurka-piszkát az asztalnál ülőknek, szarkasztikus megjegyzés formájában. Persze csak finoman, de a hölgyek így sem tudtak mit kezdeni a helyzettel, ezt csak rémült lefagyással voltak képesek palástolni.   

Cyla orgánuma tipikusan buzis, ripacssága még az elfogadhatón belül van, és egyszer sem érződött mesterkéltnek vagy túlzottan idegesítőnek, mert mondandóját sajátos eredetiséggel és önazonos hitelességgel adta elő.

Beszélt Ebergényi Réka indulásáról, akit valójában ő fedezett fel. Elmondása szerint, amikor Réka feljött Sopronból a stúdióba, vastag ceruzával volt kihúzva a szájkontúrja, a fogai össze-vissza álltak, a szemöldökét pedig mintha konyakospohárral rajzolta volna körbe. De Cyla, a riasztó sallangok mögött, meglátott valami igazán izgalmasat. Meglátta azt a belső női csodát, azt a selyemkönnyű törékenységet, amit én, nemes egyszerűséggel, Dalí lágy órájának hívok. S ez valójában az ő zsenialitásának köszönhető. Itt érhető tetten az, amikor az egyik oldalon hiány keletkezik, akkor a tehetség oldalán többlet halmozódik fel.

Réka, néhány kisebb külföldi munka után, a divat fellegvárában, New Yorkban találta magát. Az ottani stúdióvezetők akkora potenciált láttak benne, hogy már haza sem engedték. Tokkal-vonóval felépítették. Többek közt új fogsort kapott 15000 dollárért, ruhákat vettek neki a legnagyobb divatházaktól és megtanítottak a szakma minden egyes fogására. A többi innentől már történelem. Réka óriási karriert futott be, ma már méltán nevezhető nemzetközi szinten is elismert divatsztárnak.

Csaba egy ponton, a "miért nincsenek híres férfi modellek" kérdésre ekképpen folytatta one (wo)man showját: Azért, mert mi, nők - harsány kacagás - vagyunk a legyártott termékek nyolcvan százalékának a célközönsége...

Kész, nálam itt főtt le a kávé.

Nem lepődnék meg, ha ezek után megkínálná őt valamelyik kreatív szerkesztő egy önálló műsorral, hiszen abban garantált lenne a színvonalas szórakoztatás.

Feltehetőleg a műsor végeztével aztán beülnek a lányok valami puccos étterembe vacsorázni az egyik kreatívval, s mielőtt kikérnék az áfás számlát a fogyasztásról, már el lesz döntve, hogy kit fazoníroznak a következő nagyszabású talkshow műsorvezetőjévé…  

Mondom: a Cyla…