Ma megállnak a holdvilágok utasai egy kis időre, mert különleges ez az este.

Rég nem volt már ilyen, ezért mindketten izgatottak.

Csillagokból szálltak alá, hogy életre keltsék idelent a mítoszt megint.

Puhán, tisztelettel ölelik át egymást.

A legmélyebb sóhajtás után, hirtelen megnyugvás következik, csak a vér lüktet… 

Aztán szélcsend.

Majd szél és újra csend.

Lassú, tüzes tánc veszi kezdetét.

Táncolnak a mindenséggel.

A világ most háborúban áll körülöttük, de ők csak táncolnak tovább.

Egy utolsó táncot kérnek még.

Egy legeslegutolsót…és akkor Lana Del Rey énekhangja kell szóljon, vagy legalább Yiruma zongorajátéka.

A nő gondosan elrejtette gyémánt nyakékét, s a viszontagságok ellenére sem hagyta veszendőbe menni. A férfi megtalálta ezt a rejtegetett kincset, azóta újra, soha nem látott fényében tündököl.

Vidámak és nagyokat mosolyognak.

Azt mondják, oh, ez csak a kezdet. Ha továbbra is reménykednek, boldog véget érhet ügyük.

De a világ most szörnyű háborúban áll.

S ők csak táncolnak.

Érzik, ahogy megdobban a szív, s hallják a másik lélegzetét.

Egyre szorosabbra fonódnak a kezek, miközben mélyen egymás szemébe néznek.

Mindketten azt kívánják, hogy az a pillanat soha ne érjen véget.

Eldobnák életüket könnyedén, hisz láttak már mindent, talán még azt is, amit más eddig nem láthatott. S ehhez nem kellett semmi, minthogy mélyen egymás szemébe nézzenek.

De a nagy titkot, a Harvest Moon titkát nem tarthatják többé magukban.

Ekkor fordul a világ még jó néhányat a tengelye körül, számukra száz évek telnek el néhány pillanatba sűrítve, mialatt korábbi életekből hozott emléktöredékek sokasága áll össze egy új életté.

Aztán forró, süvöltő szél támad. Őrült, fájdalmas zene, melynek hangjai átfújnak a szíveken.

Az angyalok kürtje harsog.

Démonok kísértenek.

S ők csak táncolnak, némán tűrik.

Tánc közben egy olyan érzéki kalandon vezetik egymást, mint még soha azelőtt.

A nő bízik, hagyja, hogy a partnere vezesse és vigyázzon rá. Ilyenkor sugárzó érzékenysége annyira tiszta és ártatlan, ugyanakkor Trója harcos hölgyére emlékeztet, aki háborút indított a legpusztítóbb seregek ellen is.

Végül minden ember ezt a szépséget álmodja.

Amikor az igazi szépség szabadon kiárad, megszelídíti és békévé varázsolja ezt a beteg, háborgó világot.

Ezért táncolnak tovább, miközben háborúban áll a világ körülöttük.

S eljön az utolsó pillanat.

Az utolsó lélegzetvétel.

Az utolsó, legfájdalmasabb szívdobbanás.

El kell engedni mindent, és jöhet a halálugrás az életbe…