Nagyfokú szkepticizmussal fogadtam az első híreket, és a parázs vitákat kiváltó, négyórás dokumentumfilmet, miután újra fellángoltak MJ körül a pedofil vádak. A rajongók szemellenzős elfogultságával hessegettem el ezt a sötét képet, és csak a zenész elképesztően zseniális sokoldalúsága lebegett előttem, valamint a mérnöki pontossággal megkomponált, világhírű zenéi zakatoltak a fejemben, amelyekhez mindig a legprofibb producereket, táncosokat, DJ-ket vonultatta fel. Ahogy haladtam előre a film megtekintésében, egyre jobban erősödött egy rettenetes érzés, míg végül jeges iszonyatként hasított belém, miszerint MJ valójában minden egykori, ellene felhozott vádpontban bűnös lehetett.

A pedofília egy rendkívül alattomos és nehezen felismerhető emberi torzulás, ami egy nagyobb trauma vagy valamilyen belső zavar okán áll elő, s amelynek következtében a beteg, fiatal gyermekekre gerjed. Az alattomossága abban rejlik, hogy az ilyen szörnyek a hétköznapi, felnőtt emberekhez hasonlóan élik az életüket, a felnőttséggel járó összes szociális viselkedésben jártasan mozognak, s így könnyedén tudják beteges hajlamukat, gyerekek iránti szeretetnek vagy valami furcsa és ártatlan rajongásnak maszkírozni. A pedofilok tehát itt élnek közöttünk, de MJ nem ilyen volt.

Ő maga kendőzetlen őszinteséggel vall az elhíresült Oprah interjúban apja erőszakosságáról, a gyermekkorában elszenvedett testi-lelki bántalmazások tömkelegéről. Az egyre jobban fizető, szüntelen fellépések, a színpadi létre erőszakolt megfelelési kényszer tökéletesen megfosztották az egészséges gyermekkortól, a normális felnőtté válástól. Érzelmileg és pszichoszexuálisan megrekedt egy 8-9 éves forma gyermek fejlettségi szintjén. Felnőtté válva, értelemszerűen hullott vissza az elvesztett gyermekkorba, amely köré giga-vidámparkját, a Neverland-et álmodta. A filmbéli beszámolók alapján, ugyanolyan felszabadultsággal hengergőzött, játszott és nevetgélt, mint azok a gyermekek, akikkel éppen együtt volt. MJ ezért nevezhető inkább egy pedofil hajlamú, felnőtt férfitestbe zárt, homoszexuális fiúnak.

A 80-as évek közepén pigment hiányos, foltokkal járó bőrbetegség (Vitiligo) alakult ki nála, ami hátrányosan befolyásolta a színpadi megjelenésében. Még gyermekkorában beleverték, hogy a kiválóságra való törekvés csak embertelen önsanyargatással érhető el, ezért testnyomorító műtétek százait hajtatta végre magán, melyek egy ördögi körbe taszítva, újabb problémákat, szégyent és mérhetetlen fájdalmakat generáltak, amit eszement gyógyszerfüggőséggel és alkoholizmussal kompenzált.

Ha bárki, egy kicsit is értelmesen, és nem elfogultan, megfigyeli valamelyik korabeli felvételen a popkirályt, akkor egy vérbe frusztrált, agyonműtött, riasztó roncsembert láthat, aki napszemüveges kisfiúkkal rohangál ide-oda, és rendszeresen együtt alszik velük. Ezért, ha mégsem rontott meg gyermekeket, az mindenképpen elmondható, hogy egy végtelenül beteg ember volt. 

Élete utolsó évtizede egybeesett karrierjének hanyatlásával. Dalaival a korábbi sikereit felülmúlni már tudta, botrányai sokasodtak, amit, hol saját maga generált a kitalált médiahackjeivel, hol pedig önmagát adva, az infantilis, félreérthetetlenül hamis és felelőtlen viselkedésével a bulvármédia célkeresztjébe került.  

MJ bűnei, amiket évtizedeken át követett el gyermekek ellen, elkeserítően szörnyűek. Áldozatait, a segíteni akaró mecénás szerepében tetszelegve, ugyanavval a mérnöki precizitással cserkészte be, mint amely maximalizmus jellemezte zenei karrierjét. Tetteivel nem csak a gyermekembereknek okozott feldolgozhatatlan lelki nyomort és bűntudatot, hanem a szüleiknek, hozzátartozóiknak is. Azonban a felelősség nem lehet egy személyben az övé, hiszen felelősök azok az alkalmazottak, akik a vérszomjas ügyvédektől és a milliós perektől megrémülve, éveken át félrenéztek, miközben látták a nyilvánvalót. Akik mégis szólni mertek, azokat elhallgattatta a gyermekszeretőitől kicsikart hazug tanúvallomásokkal.  De felelősök a gyanútlan szülők is, akik luxusajándékokért, hamis kiválasztottság-tudatért, lakásokért, drága ékszerekért cserében, átengedték gyermeküket egy gátlástalan ragadozónak.

Tévúton járnak azok, akik felháborodásukban a zenész örökségét végleg eltüntetni kívánják, vagy akik a rádiók, zenei csatornák lejátszási listáiról leveszik a dalait. Hibás a helyzetértékelés azoknál is, akik most körmük szakadtáig védik a védhetetlent. Ők valójában a filmből, és annak üzenetéből nem értettek meg semmit.  Az üzenet pedig az, túl az erkölcsi igazságtétel mellett, hogy felhívja a figyelmet egy tragikus társadalmi jelenségre, amelyben a legféltettebb kincseink, a gyermekeink kerülhetnek, a #metoo mozgalom keretén belül kibeszélt, bántalmazottak körébe.

MJ zenei öröksége, egyedülálló zsenialitása megkerülhetetlen. Ő volt a XX. század legnagyobb hatású popikonja. De túlélte a szégyene is, melynek kitörölhetetlen, örök mementója lett Neverland.