Esténként megáll olykor az erkélyen és az ég felé emeli sápadt, kétségbeesett arcát, s kutatva néz a komor, őszi fellegekbe, mintha keresne valamit a távolban. Szemei karikásak és gyulladtak a fáradtságtól, közben vékony cigarettát szív, újabban egyre többet, a zsebében pedig erős fájdalomcsillapító…