2020. szeptember 29. 00:02 - Tibor Tury

A kövektől egészen az éterig

Hozzád szólok vándor, aki eltévedt valahogyan az élet útvesztőjében

Mottó: Ima Istenem, úgy megfáradtam, rejts el kék kabátod bársonyzsebében, ne csomagolj a vigasztalanba, ringass kicsit a határtalanba, fürdess a szelídség öbleiben.   Soha nem a teremtéssel, mindig az első bűnnel kezdődik az idő, s ahogy a lét fájdalma növekszik, a szülés kínja-gyönyöre…

Tovább
Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása